Terrier-terápia
A Terrier-terápia és a klasszikus gyógytorna között több alapvető különbség van, főként a módszertanban, a célokban és az alkalmazott technikákban.
1. Terrier terápia
Egy speciális manuálterápiás technika.
A célja az ízületek mobilizálása és a lágyrészek fellazítása.
Főleg passzív kezelés, azaz a terapeuta végzi a mozdulatokat a páciens helyett.
Kiemelten alkalmazzák neurológiai betegségeknél (pl. stroke, sclerosis multiplex), illetve mozgásszervi panaszoknál (pl. derékfájás, ízületi merevség).
A terapeuták speciális fogásokkal csökkentik az izomtónust, javítják a keringést és segítenek helyreállítani az ízületi mozgásokat.
2. Klasszikus gyógytorna
Aktív és passzív mozgásgyakorlatokra épülő terápia.
Célja az izomerő, koordináció, egyensúly és állóképesség fejlesztése.
A páciens aktívan részt vesz benne, saját maga is végzi a feladatokat.
Széles körben alkalmazzák, nemcsak neurológiai problémákra, hanem pl. rehabilitációra, sportsérülésekre vagy gerincproblémákra is.
Mikor melyiket érdemes választani?
Ha ízületi merevség, mozgásbeszűkülés vagy neurológiai probléma áll fenn, akkor a Terrier-terápia hatékony lehet a mobilizálásban.
Ha cél a funkciók helyreállítása, az izmok megerősítése és az önállóság javítása, akkor a gyógytorna az elsődleges választás.
Gyakran kombinálják a kettőt: először a terrier terápiával fellazítják az izmokat és ízületeket, majd utána gyógytorna következik az aktív mozgás visszaállítására.
Neurológiai betegeinknél a Terrier-terápia kiegészítőként nagyon hasznos a klasszikus, egyénre szabott gyógytorna mellett.